2. rész

-Ez biztos jó lesz így? – kérdeztem a telefonba Joe-tól. Biztosra akartam menni, hogy neki tényleg jó, ha kicsit hamarabb megyek, és segítek előkészülni a családi ebédre, ahová már Nick is hozza a barátnőjét. Mondjuk az igaz, hogy én már gyakori vendég voltam náluk, hiszen már 9 hónapja együtt voltunk Joe-val. A megismerkedésünk egy ilyen nagyszabású partyn volt, ugyanis tudni kell rólam, hogy egy nagy rendezvényszervező cégnél voltam gyakornok. Aztán persze muszáj volt kérdezgetnem a vendégeket, hogy érzik magukat, milyennek találják a rendezvényt. Páran szerintem már a hátuk közepére sem kívántak, de muszáj volt, ezt a feladatot adták nekem. Persze a Jonas-testvérekről már hallottam, plusz egy városban is lakunk, így nem volt nagy újdonság odamenni hozzájuk. Mikor elkezdtem kérdezősködni, láttam Nicken és Kevinen is, hogy legszívesebben lelépnének innen. Pár perccel később meg is tették, de Joe ott maradt, és készségesen válaszolt. Persze nekem mennem kellett tovább, így elköszöntem tőle, de az este folyamán állandóan egymásba botlottunk. Na nem mintha bántam volna, hiszen elég jól néz ki a középső Jonas. Persze azért néha én is rájátszottam ezekre a ’véletlenekre’, szó se róla, de ahogy észrevettem, ő is. Néha elkaptam egy-egy pillantását, amit felém irányított, de persze rögtön elkapta a fejét. A vége felé azonban már néha rám kacsintott, vagy küldött egy vigasztaló arcot, hogy kitartás, már nem sok ostoba celebbel kell megejtenem a bájcsevejt. Aztán persze az lett a vége, hogy olyan hajnali 3-4 körül már mindenki elment, de mi még Joeval az egyik asztalnál beszélgettünk. Be kell valljam, hogy egy sznob, nagyképű tini sztárnak tartottam, és ezt el is mondtam neki, de csak jót nevettünk rajta. Reggelre már telefonszámot cseréltünk, és igazán megkedveltük egymást. Már akkor tudtam, hogy ennek lesz folytatása, biztos voltam benne. De persze ezt senkinek sem mondtam, csak vártam a hívását. És hát persze jött is az rögtön másnap, akkor is vagy egy órát telefonáltunk. Fura volt az egész, olyan volt, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Elmentünk néhányszor randizni, de már a harmadiknál kijelentettük, hogy együtt vagyunk. És ez volt már 9 hónapja.
Visszatérve a családi kajára, na meg Nick barátnőjére… Egy jótékonysági esten találkoztam vele először, és utoljára, és már akkor azt kívánta, bár kimaradt volna az életemből. Tipikusan az a nagyvárosi, hisztis p*csa, aki mindent magának akar. Ott is rögtön Joera akadt, amíg meg nem érkeztem, aztán persze Nick volt neki a cél. Igazi törtető… Az nem lehetett az indoka, hogy a pénz, hiszen látszólag nem szenvedett belőle hiányt. Talán inkább a hírnév hajtotta. És persze ő is jött a családi kajára.
-   Szia drágám! – köszönt Joe, mikor megérkezte, és egy csókot adott köszönésképp.
-   Szia! Remélem nem késtem.. – viszonoztam neki a csókot, de még ilyenkor is éreztem a pillangókat a gyomromban. Pedig 9 hónap nem rövid idő.. Hát igen, ilyen a szerelem.
-   Dehogy késtél… Igazából már minden kész van, szóval megnyugodhatsz, vegyél csak vissza a szervezkedő énedből… - mosolygott, majd felkapott, és felvitt az emeletre.
Még volt 2 óránk, addig elvoltunk, szórakoztattuk egymást, majd végül felöltöztünk, és kiálltunk a teraszra, hogy ott várjuk, a ’várt’ vendéget. Aztán persze meg is érkeztek. Már csak azért is, hogy féltékennyé tegyem azt a kis fruskát, amikor pont ránk nézett, egy hatalmas csókot adtam Joenak, amikor odaértek, akkor pedig Nicknek adtam egy puszit. Kedves embernek tartottam magamat, de szerettem idegesíteni az ilyeneket. Így aztán duplán be voltam biztosítva.
-   Na hát akkor ideje lenne bemutatkozni! Cassie, ő itt Nora, Nora, ő Cassie. – kezdte meg Joe a társalgást.
Egy bűbájos mosollyal nyújtottam neki kezet, majd adtam neki két puszit, de érződött a feszültség kettőnk között. Valahogy túlságosan kedves is voltam hozzá. Belül pedig közben elhatároztam magamban, hogy kedves leszek hozzá. Mindenki megérdemel egy esélyt, lehet, hogy benne is lappang valamennyi kedvesség. Majd meglátjuk.

A ruha

 Írta: Nora