1. rész

— Jézus anyám, sweetheart, Nick hanyatt fog vágódni ha meglát. Gyönyörű vagy — lelkendezett kedves -és durván forró- barátom, Jason amint kiléptem a fürdőszobából az új göncömben. A szokásos kiguvadt szemek, és a kifeszített ujjakkal való legyezés nem maradt el a részéről.
— Újat mondj, drágám — hosszú, jelenleg vörös hajamat hátradobtam, arcomon az unott félmosoly virított, ami elég szokványos nálam. Tisztában vagyok vele, hogy szép vagyok, és ez az új, méregdrága ruha tökéletesen passzol hozzám. — Joe-nak kell, hogy tetsszen. El kell érnem, hogy kidobja a kis nőcskéjét, és átvegyem attól a cafkától a trónt — idézőjeleket mutattam ujjaimmal a levegőben, és a tükörhöz lépve végignéztem magamon. Tökéletes.

Muszáj volt újítanom, hogy elérjem a célom. Minden áron megakartam magamnak kaparintani az egyik Jonas fiút. Persze ez már félig meg is volt, hiszen Nick szívét elnyertem, de nekem a bátyja kellett. Éreztétek már, hogy van valami, amire nagyon vágytok? Annyira, hogy mindent megtesztek érte? Mert én igen. És bárki álljon az utamba, eltaposom mint egy bogarat, ezen nem múlik. Joe semmit sem tud az egészről, azt hiszi mindenki, hogy Nickre pályázok. Igen, végtére is, nem véletlenül vagyok színésznő... Nagyon jól eltudok hitetni bárkivel bármit, szinte marionettbábuként bánok az emberekkel. Nicholas is úgy ugrál ahogy én fütyülök, mindent megad amit csak kérek.

Egyébként ez az egész akkor kezdődött, amikor megismertem a barátomnak nevezett Jonas fiút, és Joseph-et egy jótékonysági esten. Teljesen véletlenül találkoztunk, szimplán nekisétált Jasonnek a legidősebb, aki futott is tovább anélkül, hogy akár hátrafordult volna. Helyette jött oda bocsánatot kérni a két testvére, és én ekkor még egyikőjükkel sem akartam közelebbi kapcsolatot kialakítani. Azonban amikor fél percen belül feltűnt Joe barátnője, az a liba...gondolom tudjátok. Kibújt belőlem a 'megszerzem magamnak minden áron' szörnyeteg. Jópofizásba kezdtem Nickkel, és láss csodát, még aznap este randira hívott. Mit is vártam? Pont ezt. Hisz én irányítottam mindent a kedves mosolyaimmal, és az óvatos érintésekkel.

És a sok rizsa után nézzük a tényállást. Éppen a családi ebédre készültem, amikor Nick bemutat a szüleiknek, és a kisöccsüknek. Biztos nagyon boldogok, meg sok jót hallottak rólam, semmi kétség. Jason átjött, hogy dumáljunk, meg elmondja a szokásos „jaj milyen szép vagy sweetheart, imádlak sweetheart, blabla sweetheart” dumáját amíg én a fürdőben sminkeltem, és magamra húztam a ruhát.

Indulás előtt a földszinten belebújtam egy magassarkú cipellőbe, felkaptam a kis táskám amiben a mobilom, meg egy neszeszer volt, és két légpuszit adtam a barátomnak, akit a házban hagytam, hogy főzzön valami vacsorát.

Ja, egyébként igen, saját házam van. A szüleim milliárdosok, kiskorom óta tökéletes körülmények között nevelkedtem, így el is vártam, hogy a 17. születésnapomra saját házat kapjak. Megkaptam, méghozzá nem is akármilyen. A gazdagnegyedben van, mindennapos a sztárokkal való találkozás, és jópofizás. Ismernek leginkább a szüleim révén, meg a színésznői pályafutásom is elég szépen haladt felfelé. Kétszintes, nagy udvarral és magas, kovácsoltvasból készült kerítéssel van ellátva. Medence, nagy szobák, miegymás.

Most, hogy ezt is elregéltem, inkább mondom, hogy mi is volt ezután...

Szóval kiléptem az ajtón (...rizsa), és a kapu előtt egy fekete Mustang állt, mellette pedig az én „lovagom”. Ha nem a tesójára hajtanék, még talán szóba is jöhetne...talán egy estére. De az életemet nem élném le mellette, az biztos. Nem az esetem, túl kisfiús.

— Szia — köszönt mosolyogva, és elém lépett, hogy két puszit nyomjon az arcomra. Nem igazán viszonoztam, csak bőszen mosolyogtam, és nagy produkált örömmel vettem át tőle a rózsacsokrot.
— Köszönöm, szépek — eresztettem meg még egy mosolyt mielőtt visszafordultam volna a becsukódott kapu felé. Visszasétáltam azt a pár métert, és intettem Jasonnek, hogy jöjjön ki a csokorért, amit letettem a földre.

Nem tartott sok ideig míg elindultunk, és azt hittem, hogy messzebb laknak, de körülbelül 5 perc alatt már a házuk előtt parkoltunk. Szép-jegyeztem meg magamban a házra, de reméltem, hogy nem akar körbevezetni egyelőre.

— Itt van Joe barátnője is, biztos emlékszel rá — mondta nekem Nicholas miközben átkarolta a derekamat és így sétáltunk a bejárati ajtóhoz a köves úton. Csak mosollyal a bájos pofimon bólogattam, de közben belül átkoztam azt a csajt.

Reménykedtem benne, hogy nem egyszerre fogok a párocskával találkozni, de sajnálatos módon nem jött össze. Ezek ketten már az ajtóban álltak amikor beléptünk.

A ruha

 Írta: Cassie